Hatalmas üresség, döbbenet,
hitetlenség, de azután éreztem, hogy velem vannak, vigyáznak rám, üzennek.
2. Ha nem okoz gondot, megosztanád-e, hogy melyen voltak a
legsötétebb gondolatok melyeket a halálesettel kapcsolatban éreztél
(magaddal vagy másokkal kapcsolatban-gyűlöl, öngyilkossági vágy, nincs
értelme az életnek, már soha nem megyek férjhez, stb.)?
Gyűlölet, mert
a fiatalkori halál értelmetlen, de aztán jönnek a gondolatok, biztos Istennek
terve volt velük , ezért vette maga mellé , hátha neki és ott nagyobb szükség
volt rájuk.
3. Milyen érzéseid voltak az elhunyttal kapcsolatban a
tragédia után, hogy látod őt most x év elteltével? (a felmagasztaláson,
az elhunyt személy idealizálásán túl talán negatív érzések is felszínre
kerülhettek: itt hagytál, kitoltál velem, neked már könnyű?!...)
Nem tölt ki
senki, de valami miatt így kellett ez legyen, másképp nem tudnék gondolkozni
és naponta többször beszélni velük. Biztos nekik sem könnyű, hiszen látják a
fájdalmat, ők se örülnek ennek biztos.
4. Ki vagy mi adott erőt ahhoz, hogy-e személyes tragédia
után értelmét érezd az életednek, folytatni tudod azt?
A hit a család a
testvérek és az ők szerettei és bízom a viszontlátásban.
5. Mikor érezted (érzed-e) egyáltalán hogy a haláleset
megerősített, "új emberré" váltál? Változtak-e interperszonális
(másokkal való) kapcsolataid? Milyen módon? Változott-e életszemléleted? Milyen
személyiségváltozást észleltél magadon?
Gondolom , hogy
erősebb ember lettem , jobban figyelek a jelekre és hiszek a sorsszerűségben.
6. Mikor érezted, hogy "tovább tudsz lépni"?
Éreztél-e bűntudatot? (Amennyiben szerelmi társról van szó, mikor kezdted
azt érezni, hogy most már valaki az elhunyt kedvesed "helyébe
léphet?")
A biblia szerint
élők az élőkkel , hisz az élet megy tovább velünk vagy nélkülünk, ezért
senkinek se legyen.
7. Mi segített, mi segít a feldolgozásban? Mik segítettek
számodra a megbékélésben, a gyógyulásban, a felépülésben a gyászmunka
feldolgozása kapcsán? (Miben különbözik szerinted egy
"művész" gyászmunkája, gyorsítja-e vagy késlelteti- e
gyászfolyamatot, ha a szeretett elhunyt a gyászoló műveiben megjelenik,
esetleg főszerepet kap?)
A munka az
elfoglaltság,a művész kiírja, festi, alkotja magából a fájdalmat, de ez is
személyiségfüggő, ki hamarabb, ki lassabban dolgozza fel az őt ért
csapást.
8. Szerinted meddig tart a gyász és egyáltalán véget ér- e
valaha?
A gyász nem
külsőség, de kibeszélni lehet róla beszélni kell és amíg emlékezünk, addig jól
kell és lehet sírni nevetni, felidézni, munkába temetkezni.
9. Emelkedettebb, esetleg spirituálisabb irányt vett az
életed? Hogy
alakult a történtek után a hittel való kapcsolatod?
Hiszem, hogy
születésünkkor meghatározzák a sorsunkat és egyáltalán nem tudunk rajta
változtatni.
10. Értelmezted-e tragédiát tágabb perspektívából, mit
akarhatott ezzel velem Isten?
Azt mondják ,
hogy vannak emberek, akiket Isten különösen megpróbál, talán én is egy vagyok
közülük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése